Több hónapos szünet után ma először találkoztak a Petruskák az ecseri néptáncos szobornál. A csapat a nyári próbák megszervezéséről és az őszi programokról egyeztetett.

A hagyomány szerint április utolsó vasárnapján búzát szentel a katolikus egyház a jó termésért és a természeti csapások távol tartásáért imádkozva. Az idén a közös fohász elmaradt, azonban az ecseri plébános rendhagyó módon, a falu felett elterülő Háj-i dűlőben kérte Isten áldását az emberi munka gyümölcsére.

Az idei Nagypéntek rendhagyó módon érkezett az ecseri hagyományőrzőkhöz. Sajnos közösen nem tudunk kimenni mosdani a Szerelem patakhoz, azonban az évszázados böjti szokás így sem maradt el, hiszen ki-ki a saját otthonában mosdott meg. Az elődeinktől örökölt szokás szerint a nagypénteki patak vize megóv a betegségektől, egészséget és szépséget hoz a falu népére. Természetesen az ecseri kalács is kisült gazdasszonyaink konyhájában az ünnepre.

“A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” (Morus Tamás)

Elődeinktől ránk maradt hagyományaink nemcsak néptánc- és népdalkincseinket, gasztronómiai örökségünket foglalják magukba. Ma különösen is aktuálisak az előttünk járó nemzedékeknek a járványok és betegségek idején követett hagyományai. Az ecseriek életében fontos szerepet töltöttek be a katolikus egyház szentelményei: hittek a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt gyertya és az Úrnapi körmenetben gyűjtött szárított virágok segítő erejében. Vészhelyzetben a szentelt gyertyák fényénél imádkoztak, úgy tartották, hogy ha az Úrnapi virágokból elégetnek egy-egy szirmot, imáik meghallgatásra találnak.

A képeken az ecseri tájházban őrzött, több évtizedes szentelt gyertya fénye világítja meg az 1867-es régi gótbetűs szlovák imakönyv járványok idejére szóló sorait és a virágszirmokat.

Ha van otthon szentelt gyertyánk és Úrnapi virágunk, kövessük elődeink hagyományait és kérjük Isten segítségét.